16-Nyár, nyár, nyár

Melyben a szerző utolsó munkanapjait tölti a szolgálati helyén, és nagy lelkesedéssel készül és várja a nyári szabadságot.

Cím Kosztolányitól kölcsönözve, mert jobb nem jutott az eszembe. Cserébe itt a vers.

Gyakorlatilag a munka véget ért. Múlt héten még nyitva voltunk, most már nem. Kitakarítjuk a centrumot, elrakjuk nyárira, előbb a kérót, aztán magunkat. Készülök már a nyárra, sok ötletem van. Szeretném a lehető legtartalmasabban tölteni a hátralevő időt, annyi mindent lehet itt csinálni. A nyelv gyakorlása, túrázás, hegymászás, nevezetességek megtekintése, edzés, pihizés otthon, csak győzzem erővel!

07

Először viszont következzenek a rövidhírek. Az utóbbi idő érdekesebb eseményei csokorba szedve.

Elkészült Leo és haverjai új deszkás parkja. A megnyitón én is ott voltam. Ingyen volt a sör. Sokáig nem maradtam, csak egyet ittam, utána meg mentem dolgozni.

IMG_20180615_164651

IMG_20180615_164654

Most tűnt csak fel, így kb. 10 hónap után. hogy van egy üzlet, azzal a bolttal szemben, ahol hetente többször is megfordulok, ami az én nevemet viseli.

IMG_20180620_185508

Az egyik munkanap után eleredt az eső. Volt nálam esernyő, de nem akartam használni. Nem volt hideg. Inkább levettem a felsőmet, és hazasétáltam, élvezve a kellemes nyári zuhét. Amúgy is szeretem az esőt. Valaki meg is szólított poénból hazafelé. „Zuhanyzunk?” A hozzám hasonlóknak ajánlom ezt az oldalt.

http://www.rainymood.com/

A svájci-szerb meccsre a Yunit egy összjugó zarándokhellyé vált. Az itteni dél-balkániak körében amúgy is él egy ilyen jugó-romantika, egymást is csak jugónak szólítják.

Nem volt betervezve, de az egyik utolsó pénteken iszogattunk egy jót a srácokkal. Ezt talán említettem az előző bejegyzésben is. Épp indultam haza, amikor Leo feldobta minden idők kérdését. „Kérsz egy sört?” Másnap koncert volt, az utolsó, a pincében pakolgattunk, aztán iddogálás lett a vége. Onnan a Squaze-be tartottunk, de utána én már nem mentem tovább, csak haza.

A munkahelyen elfáradt az egyik hűtő. Amikor megjött az új, Sabine nekem szólt, hogy menjek be korábban, mert hozzák. Ha jól értettem eredetileg nem engem akart küldeni, de Blumi a megfázás/allergia/bulizás vagy ezeknek valamilyen arányú keveréke miatt kaputt volt, úgyhogy nekem kellett önként jelentkezni. Nem volt ebből gond, így legalább volt alkalmam megcsodálni az új szekrényt hozó két alak ragyogó, csodás és hatalmas kártyaleolvasóját.

Az utolsó koncerten egy srác szerintem meghekkelte a Yunitot. A fellépők szoktak kapni pár étel/italkupont. Ő nem volt zenész, de végtelen mennyiségű volt nála. Lehet, hogy korábban tett valami szolgálatot a centernek. Egyébként nagyobb bulira számítottam, szezonzárás lévén.  Alig voltak, túl nagy balhé nem volt, alig pár részeg, semmi pörgés, így nem is izgalmas.

Az utolsó hetekre azért kaptunk egy borzasztóan rémisztő szomszédot. Olyan, mintha egy horrorfilmből ugrott volna át. A munkahellyel szemközti ház teraszáról figyel minket éjjel-nappal.

IMG_20180625_120255

IMG_20180625_120300

Megvolt a legutolsó rendezvényünk is. Évzáró alkalom, egy nagy sörsátorban. Mondjuk mi inkább csak a nevünket adtuk a rendezvényhez. Volt pl. festésre lehetőség különböző eszközökkel különböző felületekre, de azt az egyik helyi szervezet csinálta, a pultot sem mi vittük, inkább csak mutattuk, hogy mi vagyunk a Jugendzentrum. Sokan nem voltak, de ez részben az elég csúnya időnek köszönhető. Volt a nap végén két koncert is, amikre már szállingóztak az emberek.

IMG_20180705_221445

Ezt követően pedig jött az utolsó péntek. Eléggé kótyagos voltam. Az előző (aznapi) esemény hajnal 3-4-ig eltartott, az elpakolással, takarítással, stb. együtt, és bár csak délután 5-kor kezdtünk pénteken, én reggel 7-8 körül már felkeltem, mert egy fontos hívást vártam. Szóval ja, sok kedvem nem volt hozzá, látszott is szerintem rajtam, de letudtuk az utolsó napot is. Most meg itt van még ez a hét, a már említett elpakolással, takarítással aztán fájront.

Az InfoEck szervezte alkalmak is véget értek. Volt egy műhely az egyik szerdán, amikor kaptunk pá infót arról, hogy hogyan készítsük el a végső jelentésünket, utána meg átugrottunk Telfsbe, az egyik önkéntes pajtás be akarta mutatni nekünk az ő munkahelyét. Hivatalosan a szezont egy túrával zártuk, Brenner környékén. Az elején mutatott kép is ekkor készült. Egy kellemes, laza 10-15 km-es túrácska egy Lichtsee nevű tóhoz a hegytetőn. Meg is fürösztöttem benne testemet, természetesen.

35734875_10214034069038555_5993994012552331264_n

35884196_10214034068278536_1259247341324468224_n

A lényeg tehát, hogy itt a nyár, én meg azt sem tudom mit csináljak. Nem azért mert ötletem sincs, épp ellenkezőleg. Kinéztem magamnak pl. egy helyi teljesítménytúrát, az itteni Gerecse50-t. Előzetes regisztrációhoz volt kötve, de lemaradtam róla, már rég feltöltötték az összes helyet. Mindegy, lesz másik. Van itt sok hegytető, ami még meghódításra vár, sok hegyi legelő (Alm), amit meg kéne látogatni. Látványosságok, hütték, kajáldák és kocsmák, körbefotózandó városok, parkok, történelmi épületek. Aztán végre lesz időm rendesen edzeni, nem csak gyorsam két műszak között bohóckodni valamit. Már ezt is nagyon várom. Hasonló vonatkozik a nyelvtanulásra is. Szépen, nyugodtan, most lesz rá idő, gyakorolhatok sokat. Ha meg csak lazulni akarok, azzal sem lesz gond, egy kellemes Trumer Pils mellett olvashatom a könyveimet, nézhetem meg a filmeket, amiket elterveztem erre az időszakra. Talán Tirolon kívülre is ellátogatok majd. Az útikönyvből kinéztem pár szép helyet. Főnököm is ajánlott pár érdekességet. Szóval jóvilág jön. Ez az igazi szabadság. Egy darabig nem leszek. Persze lehet gátja is mindezen terveknek. Nem is annyira a pénz. Nem mintha annyira ki lennék tollasodva, de tényleg nem ez a legnagyobb buktató. Sokkal inkább az idő. Abból sosem elég.

Reklámok

15-100

Párszor már említettem, de ezen kívül is közhely, hogy félelmetesen gyorsan robog az idő. Szinte nem is érzem az elmúlt kb. 9 hónapot. Ha visszaolvasom a blogomat, akkor persze látom, hogy mi történt velem október óta, elkülönülnek időpontok, vagy bizonyos események köré koncentrálódó időszakok, amik egyszerre tűnnek nagyon távolinak, és nagyon közelinek.

Lényeg: már csak 100 nap van hátra. Dúúúúrva. Ez most nem a múlton mélázás ideje. Mondhatni elég motivált vagyok, és ég bennem a vágy, hogy nagyon tartalmasan töltsem el a hátralevő kb. 3 hónapot. Sőt, ami azt illeti, bőven kevesebb van hátra, mint 100 nap, de erről majd máskor.

Egészen spontán, váratlanul, meg is ünnepeltük ezt tegnap. Expliciten nem ez volt az italozás lényege, szerintem nem is emlegettem ezt akkor föl, de én elkönyveltem annak. Péntek este zárás előtt leteszteltük a mai koncertre vásárolt italkészletet a srácokkal, utána meg elmentünk egy kocsmába. Srácok alatt természetesen két kollégámat értem, nem a gyerekeket.

Szóval ja, vészesen közelít a vég, de nekem még rengeteg tervem van a nyárra, amit itt szeretnék csinálni. Nemsokára 1 hónapra mi is bezárunk, úgyhogy lehetőség is lesz arra, hogy ezeket megvalósítsam.

Ütközési sebesség, teljes gőzzel előre!

14-C’est La Vie

            Amelyben a főhős összegzi a tavasz eseményeit, és kitekint a jövőre.

Vegyes fejezet következik. Életképek munkából és mindennapokból, tavaszi EFD programok és utolsó napok munkában a nyári szünidő előtt.

Egész régre nyúlunk vissza, felhalmozódott már pár dolog, amiről eddig nem esett szó. In medias res, hajrá!

Egyszer vicces volt a nyelviskolában. Nem találtam a mosdóban a kapcsolót, sötét volt. Aztán rájöttem, hogy itt nincs is olyan, hanem csak mozgásérzékelő, ami meg nem működik, de addigra azt már addig szorongattam, amíg a kezemben nem maradt. Kicsit úgy, mint amikor Hófehér letöri a kilincset Nepp József rajzfilmében.

Az utolsó nap a nyelviskolában, ahogy már korábban említettem a születésnapom volt. Utána átmentem Innsbruckba ünnepelni egy kocsmába, amivel már régóta szemeztem. Abszintos italokat is árultak, azért választottam azt. Jó volt. Hagytam is ott egy kis borravalót. A végén megkérdeztem, hogy elvihetem-e a poháralátétet emlékbe. A fickó mondta, hogy persze, sőt, többet is, hozott is nekem pár tisztát.

Egy dolog szomorított el azidőtájt. Akartam venni magamnak a kedvenc sörömből. Elmentem az Intersparba, elég nagy ott a választék, és megkérdeztem az egyik árufeltöltőt a söröknél, hogy van-e Carlsberg. A válaszon meglepődtem. „Az mi, egy sör?” WAS? Az egy dolog, hogy nincs, de pont a sörökért felelős ember nem ismeri a Carlsberget? Ami azért nem egy Balatoni világos… De mindegy.

Történt egy jó dolog is ezidőtájt, még Salzburgban, a tréningen. Hasonló volt a helyzet, mint Koreában, amikor kicsivel a szülinapom előtt az egyik srác bevallotta nekem, hogy nagyon tetszik neki a hangom, és ő is ilyen szép, mély hangot szeretne. Pár nap még volt hátra április 3-ig, de elkönyveltem ezt magamban az egyik legszebb szülinapi ajándéknak, amit valaha kaptam. Most is volt egy ilyen, március végén, Mozart városában. Márk mondott valamit, erre pedig Katharina azt válaszolta neki, hogy ez szép, el tudná őt képzelni tanárként. Amúgy mérnök az istenadta. Én meg megkérdeztem tőle, hogy kinézi-e belőlem a tanárt, ha már úgyis az a végzettségem. Azt mondta, hogy annyira nem, pontosabban inkább egy egyetemi oktatónak tud elképzelni, mintsem középiskolainak. Ennél szebb elő-szülinapi ajándékot nem kaptam idén.

Úgy tűnik, valaminek mindig el kell baszódnia a lakásomban. Valamikor tavasz közepén a vízzel volt gond állandóan. Sokszor nem volt melegvíz, meg egy darabig víz sem, bár az inkább a szomszéd építkezésnek/felújításnak volt köszönhető. Legutóbb meg a sütő és a tűzhely hibásodott meg. Mindig van valami.

Gyanús volt nekem az innsbrucki pályaudvar egyik büféjének eladója. A pultnál ültem, vártam a vonatot, ittam addig egy sört. Jellegzetes akcentussal beszélt. Cváj fünfcig. Nézem utána a blokkot. És igen, talált, rajta volt, hogy Gábor. Vagy Mihály, nem emlékszem már, lényeg, hogy magyar volt.

Pár hete mozgalmas volt a hét második fele. Csütörtökön munka után átmentem Innsbruckba, kajáltam, aztán kicsit leültem egy padra olvasni, mert volt még időm a film kezdetéig. Moziba mentem ugyanis, megnézi az új Csillagok háborúja filmet. Solo. Nem volt nagy durranás. Volt egy kritika, ami nagyon találóan fogalmazott: „A legjobb Star Wars film, Az utolsó jedik óta”. Kicsit szerintem unalmas volt, ki lehetett találni mi fog következni. Film után még elintéztem egy telefont a pénteki programmal kapcsolatban. A vonaton vettem észre, hogy nincs meg a sapkám, valszeg a moziban hagytam. Mindegy, pénteken is be kellett jönnöm Innsbruckba, majd akkor megkeresem. Így is lett, bár elég rohanós volt az a nap. Ekkor romlott el a már említett tűzhely, aztán Innsbruck, először vasút Lost&Found, bár sanszos volt, hogy inkább a moziban lesz. Így is volt, elmentem oda is, mondom csókolom, sapka, tegnap, Solo, elhagy, stb. Megkérdezték, hogy milyen sapka, én leírtam, aztán a kezembe nyomták. Gyorsan rohantam kajálni, onnan meg a Magyarházba. Előző fejezetben volt róla szó, irodalmi műhely, most nem részeletezem. Megígértem a tiroli önkéntesek bulikülönítményének, hogy egyszer csatlakozom hozzájuk kedvenc karaoke bárjukban. Az előadás után találkoztam velük, előbb az Inn partján üldögéltünk, utána mentünk a kocsmába. Továbbra sem tartom magam tehetséges énekesnek, de muszáj volt. Még a szemem előtt lebegtek a bécsi produkció kiábrándító másodpercei. Most sem, akkor sem álltam befolyásoltság alatt, csak a buli kedvéért csináltam. Bár lehet, hogy pont segítene egy kis célzóvíz… mindegy. Most épp a Red Hot Chili Peppers Under the bridge című számát szentségtelenítettem meg. Szombaton újra találkoztunk, raftingezni mentünk, de erről később.

Életképek a munkahelyről. Blumi kollegával kétszer röhögtünk nagyot az utóbbi időben. Egyszer, amikor kiderült, hogy abban a suliban fogok tanítani, ahol ő is tanított/gyakornokoskodott korábban, máskor meg amikor felidéztük fiatalságunkat, és a 90-es évek slágereit nyomattuk munkában. Ő már bement az irodába, nekem akkor ugrott be egy kihagyhatatlan klasszikus. Gigi D’Agostino és a L’amour Toujours. Ekkor robbant a retrobomba, egy nagy adag röhögéssel egyetemben. Régi bulik, kiskamaszként.

Zenénél maradva. Sokat beszéltem már a kölykök által állandóan nyomatott gangsztarappről, ezért ért villámcsapásként, de kellemes meglepetésként, amikor valaki egy hallgatható, sőt, kifejezetten jó számot rakott be egyik délután. Oasis: Wonderwall. Nagyon meg is dicsértem utána az illetőt.

Amúgy rájöttem arra, hogy van valami, ami a rossz zenénél is kiábrándítóbb. Amikor a suhancok kamu Gucci meg Louis Vuitton cuccokat rendelnek 1-2 €-ért az Amazonról. A legszebb, amikor ez egy kilóméterekről látható bazinagy számlapos karórában kulminálódik, amit ráadásul NEM TUDNAK HASZNÁLNI, NEM TUDJÁK LEOLVASNI, HOGY MENNYI RAJTA AZ IDŐ! Csak azért kell, mert raj, egyébként a mobilról nézik, hogy hány óra. Amúgy szeretem én is a kiegészítőket, félreértés ne essék. Egy szép nyakkendőt, vagy karórát nagyon szeretek hordani, de rendeltetésszerű használat, ugyebár, meg nem 500 Ft-os hamisítványokra utazok, de ez egy másik történet.

Valamikor tavasz közepén választották ki munkatársaim az új Martint, aki majd októberben érkezik. Teljes nevére nem emlékszem, úgy kezdődik, hogy Vii, de azt mondta, hogy hívhatjuk így, ha számunkra bonyolult a neve. Egy velem kb. egyidős litván fiúról van szó, beszélgettünk vele Skype-on. Nem iszik alkoholt, vegán, és gender studies szakos volt az egyetemen, de rendes gyereknek tűnik. Amikor megtudtuk, hogy nem iszik, Sabine megörült, Leo meg Blumi inkább a jelentkezési lap széttépését imitálta, és megkértek, hogy maradjak még egy évig. Dumálni azt tud egyébként. Kérdezett valamit, én válaszoltam, ő meg viszontválaszként ismertette a teljes életét.

Pár dolog a legutóbbi koncertekről. Volt itt, talán még télen, februárban pár olasz banda. Elbeszélgettem velük, természetesen leginkább káromkodni tanítottuk egymást, én is bővítettem olasz szókincsemet szitkozódásból. Az a baj, hogy már nem emlékszem mindenre. Persze a rendes dolgok sem maradtak ki, mint pl. köszönöm. Kaptam is tőlük szolgálataimért egy matricát, a banda logójával. Egy másik alkalommal, de talán ugyan ekkor egy zenekar ismert punk számokat nyomatott. Ilyeneket.

Jó volt, csak nem tudtam eldönteni, hogy valami gond van a gyerek énektudásával, vagy már a koncert elején Repatarurgyánra itta magát.

Az eredeti verziót levédették, vagy leszedték a videómegosztóról, ezt találtam helyette.

Volt ott tehát minden, Smici Figaróját idéző dalok, és egy szám, aminek a címében nem is vagyok biztos, csak abban, hogy Fifa 98!

(Egyébként Blur: Song 2)

Már említettem, hogy minden hónapban szerveznek nekünk valami szabadidős programot. Márciusban, húsvét közeledtével tojásvadászat volt a síugrósánc környékén. Előtte egy tiroli történelmi múzeum, aztán kilátás a síugrósáncról, ebéd, tojásvadászat és séta egy erdős-parkos részen.

23

Áprilisban volt a szlovén hétévége, erről írtam is egy fejezetet. Most csak annyit, hogy ekkor volt a mentoromnak, Milenának a szülinapja. Közösen adtunk neki egy könyvet, amiben tiroli hegyi tursitaútvonalakat mutatnak be. Egy másik életben szívesen bejárnám az összeset. Oda-vissza, télen-nyáron.

A májusi volt az utóbbi idő, és talán az egész osztrák kaland egyik legjobb élménye a számomra. Raftingezni mentünk egy szombati napon. Kicsit nyűgös, meg fáradt voltam, de a vadvízi evezés kárpótolt mindenért. Remek volt. Először okítás a táborban, aztán védőfelszerelés, utazás az indulópontra, okítás ott is, éééés vízre, kalózok! A táj is gyönyörű, és az élmény is fantasztikus volt. Nagyon jó ez a sport! Talán egy másik életben…

A víz meg rohadt hideg volt. Csobbantunk párszor útközben. Először egyenként mindenkinek bele kellett ugrania, hogy ha esetleg borulnánk, akkor tudjuk milyen érzés, tudjuk milyen a hegyi, jéghideg víz, stb. Aztán meg magunktól is vízbe ugorhattunk, a csendesebb részeken, felfrissíteni magunkat. A táborba visszatérve megkínáltak minket pálinkával. Egy vegyes társaság viszi ezt a boltot, vannak ott helybéliek, de pl. skótok is. Jó volt minden. Az ottani csapat is, meg a mienk is. Visszafelé a vonaton Ninával beszélgettem, és rájöttem, hogy ő is nagy filmrajongó, mármint ami a komolyabb, művészibb alkotásokat illeti. Ajánlottunk is egymásnak pár címet. Majdnem olyan boldog voltam a nap után, mint a srác, aki legyőzte a Lich Kinget.

Ma, vagy tegnap, attól függ, honnan nézzük meg grillezni voltunk. Ahogy az egyetemen mondogattam, inkább ne használjuk a ma és a tegnap fogalmakat, mert nagyon relatívak. Hogy is tartja a mondás? Tegnap is ma feküdtem le, ma is holnap fogok lefeküdni. Van erről egy vicces kép is.

Rendes ember...

Tehát grillezés, egy meseszép, a világ zajától elzárt kis hegyi faluban, a német határ közelében. Az egyik mentor, Lisa és családja fogadott minket. Jó volt ez is.

Február, vagy március lehetett, amikor munkából, vagy nyelviskolából jöttem haza az este. Épp fordultam be a házhoz, amiben lakom, és akkor volt egy ilyen érzésem, hogy, hm, hát igen, ez a hely is hiányozni fog. Pedig akkor még csak félidő sem volt. Most már bőven túl vagyunk rajta, sőt, közeleg a vég, bizonyítja ezt az is, hogy megkértek a munkahelyen az év végi raport megírására. Van az a rész a Beethoven című kutyás filmben, amikor az apuka az elején sopánkodik, hogy nem lehet kutyájuk, mert sok vele a gond, büdös, stb., ameddigre pedig megkedvelnék, megdöglik. Hát igen.

13-Kuruckodás Labancföldön

Melyben a szerző külhonban is honfitársakra lel…

Valamikor 2017/2018 fordulóján kerültem először kapcsolatba az innsbrucki Ungarisches Studentheim und Kulturzentrummal. Hallottam róla már korábban is, Anita (Egy másik magyar önkéntes) tartott már ott jógaórát, de én valamikor ez év elején találkoztam velük hivatalosan is. Írtam is erről korábban a blogon, amikor egy szép nagy kört mentem a téli Innsbruckban. Síugrósánc, városi kilátótorony, utána meg megbeszélés velük. Amúgy is volt egy ilyen feladatunk, és szerintem említettem már ezt is, hogy keressünk egy helyi szervezetet, akikkel tudunk valami közös programokat csinálni.

Hallottam, hogy ennek a Magyarháznak vannak irodalmi alkalmai, meg eladásra váró könyvei, gondoltam magyartanárként felajánlom a szolgálataimat. Örültek nekem, egy kis vérfrissítés sosem árt. Az első közös programunk végül nem is irodalmi lett, inkább történelmi. Közelgett március 15, és kellett valami produkció. Mondom jól van mama, túl van tárgyalva, elszórakoztatom én a közönséget a dumámmal.

Egész pontosan nem is 15, hanem 16. Az péntekre esett, akkor este volt a megemlékezés. Zenés produkció, Martin bácsi beszél, megint zene, aztán pogácsa és süti. Valami ilyesmi volt. Az első előadás énekese tökre hasonlított egy volt Batman kolis ismerősömre, Kuli Ágira, meg is kérdeztem tőle, hogy nem rokonok-e. De nem. Szép hangja volt a lánynak amúgy. Eleinte, amikor többen énekeltek érezhetően visszafogta magát, de később, amikor szólózott, akkor már beleadott mindent. Aztán jöttem én. Nem akartam töriórát tartani, vagy az unalomig ismert iskolás előadásokat visszhangozni, amikor végigvesszük a nap eseményeit, azt ismeri mindenki kívülről. Pilvax, egyetemek, nyomda, Nemzeti Múzeum, blabla. Kiemeltem inkább pár érdekességet március 15-ével kapcsolatban, meg bemutattam egy doktorandusz ex-szaktársam kutatását, úgy, hogy mindenkinek érthető legyen. Utána újabb zene és ének, és természetesen elhangzott a magyarság második számú, ha úgy tetszik kvázi-himnusza, a Nélküled.

Szerintem nem sikerült rosszul a szereplésem, többen is vállveregetéssel jutalmaztak, amibe persze beletartoznak a kötelező udvariassági körök, de némelyikük komolyan is gondolta. Kaptam érte egy üveg bort is. Egy baj volt csak. Az egyik szervező megkérdezte az ünnepség előtt, hogy kérek-e egy sört. Hülye szokás kérdezni. Egyébként megkérdezte azt is, hogy elmúltam-e már 18… nem tudom, hogy csak poénból, vagy komolyan gondolta, de hát izé, közelebb a 30, mint a 20. Ami egyébként elég félelmetes, de ez egy másik kérdés. Szóval a célzóvíz nem volt rossz, de nagyon kiszárította a számat, és így kicsit nehéz volt artikulálni. Nem, nem ütött meg, tényleg csak kiszárította a számat. Nem vagyok már olyan formában, mint az egyetem alatt, de na, azért egy sörtől még nem fáradok el, hé!

Szóval ittam a vizet előtte-utána keményen, de nem lett sokkal jobb. Beszéd közben, amikor az ember benne van, és érzi, hogy figyel a közönség, egy húron pendülnek nem szerencsés megállni vizet inni, vagy egyéb. Ez mindig egy vicces része a beszédeknek. Lásd alább.

Meg is kapta a magát szerencsétlen Rubio.

De aztán a fagyi visszanyalt.

Az eseményről készült is egy összefoglaló a Kőrösi program részére, amit részben én írtam.

https://www.korosiprogram.hu/hirek/megemlekezes-innsbruckban-nemzeti-unnepunk-evfordulojan

Pár kép az estéről.

IMG_3437

IMG_3440

IMG_3451

Egyébként itt történt meg az is, hogy reám tukmáltak egy töriórát. Találkoztam egy tanárnővel, aki egy helyi gimnáziumban tanít magyart a magyar anyanyelvűeknek, és felkért, hogy tartsak nekik egy órát, március 15-ről. Valahogy így.

Nem volt helye vitának. De sebaj, én ezt élvezem, másrészt ez a munkám, harmadrészt meg következő hónapra is kell valami program, amit el tudok könyvelni, ilyen munkahelyen kívüli alakításnak.

Az sem sikerült amúgy rosszul, sőt egész jól, ami azt illeti, bár volt egy kis izgalom az elején… Nem tudom mikor fordult elő velem ilyen utoljára, mert nagyon nem szokásom, de elaludtam. Talán mesterszak, első évfolyam. Én tartottam a félév első előadását azon az órán, a második vagy harmadik héten. Az ébresztőm bekrepált, vagy valami hasonló. Sietek az egyetemre. Barátaim elmondása szerint a tanár már fenyegetőzött keménye, hogy ennek bukás lesz a vége. A hallgató pont akkor hiányzik, amikor felelnie kéne. Az egyetemista populáció sajátos szokásait figyelembe véve, ezért nem tudom őt hibáztatni, de a szaktársaim, akik addigra már ismertek próbálták nyugtatni őt, hogy ha a Martin késik, akkor annak oka van. Késéssel, de megérkeztem, a tanár froclizott egy darabig, de amikor elkezdtem az előadást, látta, hogy készültem, és megértette, hogy csak valami baleset történt, és nem lógni akartam.

Régi egyetemista emlékek. Mindegy. Szóval. Egy szép napsütéses áprilisi napon töriórát tartottam a Bundesrealgymnasium am Adolf-Pichler Platz-ban. Előző éjjel 3-ig voltam fent. Ez különösebben nem meglepő, elég későn szoktam lefeküdni. Rossz szokás, maximalista vagyok. Próbáltam már sokszor változtatni, de úgy tűnik, ez már megmarad, én így vagyok hülye. Csak délután 2-kor kezdtem volna, két dupla óra este 6-ig. 7-körül akartam kelni, gondoltam akkor lesz idő mindenre. Átnézem az óra anyagát, elolvasom a híreket, megiszom a teámat, fektetek egy kábelt, talán még egy gyors edzés is belefér. Hát nem, elég fáradt voltam, és szerintem átaludtam az ébresztőmet. Gyanúsan kipihentem keltem fel, gyanúsan erősen süt be a nap az ablakon. Hm, valami itt nincs rendben. Nézem az órát. 11 óra. Aztabüdöskurvaéletbeezmeghogyapicsábalehetséges! Kiugrottam az ágyból, meg voltam zakkanva, azt se tudtam, hogy hova kapjak, gyorsan bekaptam valamit, összeszedtem a motyómat, aztán irány a vasút és Innsbruck. Végül odaértem időben, nem volt semmi gond, az órák is jól lementek, szolgálataimért cserébe meg kaptam két jóféle sört. Pyraser. Főleg a rotbier volt a jó. Jövök máskor is!

Mostanában volt/lett volna a következő program. Egy irodalmi előadás a Magyarházban. Nem konkrétan egy költőről, vagy regényről, vagy korszakról, hanem általában az irodalomról, mint olyanról. Miért jó, miért nem, mi számít annak, mit tudunk róla, mire használhatjuk, ilyesmi. Nem jöttek túl sokan, úgyhogy egy rövid beszélgetés után arra jutottunk, hogy nekifutunk ennek következő hónapban is. Addigra talán több emberhez eljut az örömhír. Én is jobban rajta leszek.

És semmi egyebet nem tudok elmondani. Kérem, kapcsolja ki!

Talán még annyit, hogy témához illően igyekeztem a számokat összeválogatni, de a halszagú barackfa már nem fért fel a listára. Illetve ha már a kuruckodásnál tartunk, egy kis olvasmány a megunhatatlan kuruc-labanc kérdésről.

Vitaindító

http://mandiner.hu/cikk/20180504_paar_adam_kurucok_es_labancok_a_valosag_a_legendak_mogott

Válasz

http://mandiner.hu/cikk/20180507_mathe_aron_egy_kuruc_orszagban_mi_a_szerepuk_a_labancoknak

Viszontválasz

http://mandiner.hu/cikk/20180507_paar_adam_kurucok_es_labancok_valasz_mathe_aronnak

Utószó

http://mandiner.hu/cikk/20180515_paar_adam_kuruc_labanc_ellentetrol_meg_egyszer

Meg egy másik

http://mandiner.hu/cikk/20180514_trombitas_kristof_van_vilag_a_kuruckodason_tul_is

12-Hosszú hétvége, rövidital

 

Melyben a főhős társaival együtt a szlovén nép földjére merészkedik.

A hosszú hétvégét, április 28. és május 1-je között az önkéntesekkel Szlovéniában töltöttük. Következzen erről sürge egy rövid beszámoló, mert már késő van, és mennék aludni.

A cím egyébként megtévesztő, magam részéről nem erőltettem az ivászatot, csak valami híres helybéli löttyöt próbáltam ki, de az sem jött be, túl édes volt.

Az egész egy félhivatalos esemény volt. Minden hónapban szerveznek nekünk valami programot, ami lehet múzeumlátogatás, síelés, bármi. Most egy hosszabb, nagyobb kiruccanás lett belőle Ljubljanába. Persze ehhez önrészt is be kellett fizetni, nem volt minden ingyen, de az utóbbi időben leginkább erre raktuk félre a zsebpénzünket.

Majdnem mindenki jött a tiroli csapatból, mármint az önkéntesek közül. Csatlakozott hozzánk egy újdonsült barát, egy vorarlbergi litván lány (szintén önkéntes), egy itteni ismerős, Paul, és Milena, aki a főszervező volt.

Nem volt zökkenőmentes a kezdés. Felújítási munkálatok miatt háromszor kellett átszállnunk, vonat-busz-busz-vonat volt a sorrend. Aztán Saúlnak gondjai akadtak/elaludt/lekéste a vonatot, vagy valami hasonló, amire kedves mentoromtól, Milenától olyan szerelmes levelet kapott, amiben úgy lebaszta, hogy inkább útnak indult, de eltévedt, és nagyon-nagyon kacifántosan, az éjszakát egy állomáson töltve, fél nappal utánunk, vasárnap hajnalban érkezett meg a szlovén fővárosba.

A sok átszállás amúgy nem okozott problémát, szép tájakon keresztül utaztunk.

IMG_3887

Szombat este érkeztünk meg. A hostel rendben volt, semmi extra, de teljesen normális, diákszálló jellegű. Szobafoglalás, a tulaj adott nekünk egy térképet, bejelölt rajta és javasolt nekünk pár dolgot. Elmentünk kajálni, aztán itt szétvált a társaság. A csoport egyik fele elment egy helyi diszkóba, a másik inkább a kivilágított kastélyra volt kíváncsi. Én az utóbbiakkal tartottam. Felsétáltunk a dombtetőre, utána mentünk pár kört a városban.

IMG_20180428_234820

IMG_20180429_001935

A hétvége egyik legszomorúbb eseménye is ekkor történt, de erről én akkor még nem tudtam. Mi hamarabb értünk vissza a szállásra, mint a másik csoport. Amikor megjöttek láttam, hogy zaklatottak, de nem bonyolítottam túl a dolgot, gondoltam alkohol, esetleg szerelmi bánat, vagy hasonló lehet az oka. Ennél sajnos nagyobb volt a baj. Kora reggel futni mentem Anitával. Ekkor tudtam meg, hogy egyik barátunk mellkasához a szórakozóhelyen kést szorítottak és kirámolták. Így már értelmet nyert miért volt olyan letört mindenki abból a csoportból. Úgyhogy jól kezdődött a kiruccanás.

Nem volt külön eltervezett program a hétévégre, szabadon alakítottuk magunknak. A futás után zuhany meg reggeli, és páran elmentünk egy ingyenes városnéző túrára. Mivel Ljubljana nem túl nagy, sőt a legkisebb főváros, amiben valaha jártam, kb. 280 ezer lakossal, egész jól be tudtuk járni. A túravezető egy jópofa srác volt, mesélt Szlovéniáról, a városról, híres épületekről. Megtanultam, hogy ami Tatának Fellner Jakab, az Ljubljanának Jože Plečnik. A legjelentősebb épületeket ő tervezte a városban. Az is megemlítendő, hogy a szlovénok is fenntartják a jogot arra, hogy magukat nevezzék az országnak, aminek területére török nem tette lábát, tehát Európa védelmezője volt az oszmán hordáktól. Imigyen ő is csatlakozott a népes táborhoz, mert ugyanezt a sztorit, apróbb változtatásokkal, de minden térségbeli államtól (Osztrák, lengyel, magyar…) hallottuk már. Alább néhány kép a városról.

IMG_3899

IMG_4030

IMG_4035

IMG_3941

IMG_4092

A városnézés után bolyongtunk még erre-arra, összefutottunk a csapat másik felével, csináltunk egy képet a város jelképével, a sárkánnyal, aztán vissza a szállásra. A sárkányokról, illetve a sárkányok és Ljubljana kapcsolatáról egy rakás mese, monda szól egyébként.

WhatsApp Image 2018-05-03 at 11.19.35

Este elmentünk kajálni meg sörözni, közben felköszöntöttük a szülinaposokat (Kettő havernak is ezen a hétvégén volt a nagy napja), meg sétáltunk egy kicsit a városban. Másnap reggel, hétfőn, leutaztunk a híres bledi tóhoz. Szlovénok talán megsértődnek majd, ha ezt olvassák: szerintem kicsit túlértékelt ez a Bled. Tényleg szép, de egy tatai Öreg-tó, vagy Balaton is simán hozza ezt a színvonalat.

IMG_4117

IMG_4159

IMG_4237

A visszaút igen mókás volt. Valami fuvaros magánvállalkozó két kisbusszal visszavitt minket, olcsóbban, mintha tömegközlekedve mentünk volna. A mi sofőrünk nagyon formában volt. Nyomta a dumát, mondta, hogy mit kell még megnézni, kipróbálni, viccelődött, a „mennyezeti” lámpák villogtatásával az alagutakban diszkót varázsolt a kocsiból, a szlovén barlangok szépségét a fiatal lányokéhoz hasonlította. Én azért ezt a bókot fordított esetben nem használnám. „Olyan szép vagy, mint egy szlovén barlang!” Nem hangzik túl jól. Ja igen, és a főnök csengőhangja valami keserves ordítozás volt. Néztünk is körbe, hogy kit gyilkolnak éppen, Jesszusom, mi történik?!

Az egész hétvégére igaz, hogy nagyon szép időnk volt. Pakolhattam volna rövidnadrágot is. Amúgy meg városnézés alatt, de főleg a bledi tónál, leégtem, kicsit rosszul is voltam hétfő este. Ennek ellenére azért csatlakoztam a csapathoz, és elmentem velük az este a város melletti dombtetőre, ahol valami nagy tűzgyújtós mulatság volt, zenével, koncerttel, miegymással. Nekem ez a szláv muzsika nem jött be, bár tény, hogy egy Bunyós Pityunak vagy Postás Józsinak sem örültem volna jobban, egy csöppet sem. Szóval nem is voltam olyan hangulatban, a napszúrás enyhe hatásai is beköszöntek, zene sem tetszett, inkább leléptem. Kb 40 perc sétára volt a bulájtól a hostel, és bár odafelé nem én mutattam az utat, azért könnyen hazataláltam. Nem olyan nagy ez a Ljubljana, meg rutinos túrázó és buliból hazajáró révén kialakult bennem egy olyan tájékozódási képesség, hogy a hazavezető útra általában mindig emlékszem.

Utolsó nap reggelén megint elmentünk futni Anitával. Előző este azt mondta Milena, hogy 12-ig kell kicsekkolni, szóval gondoltuk van időnk bőven. Ez azért kicsit gyanús volt nekem, mert az általános gyakorlat, és az itteni kiírás szerint is 10-ig kell. Gondoltam jó, szokott lenni olyan, hogy előre leegyeztetett időpont szerint máskor is lehet távozni, gondoltam ez is ilyen. Hát nem. Kaptuk a telefonhívást, hogy siessünk haza, mert 10-kor lépni kell. Megszaporáztuk hát lépteinket hazafelé, de nem baj, jó volt. Gyorsan zuhany, pakolás, kulcs lead, csomag levisz a tárolóba. Siker. Fél 4-kor indult a vonat, úgyhogy volt még időnk ezt-azt csinálni a városban. Aki még nem látta a várat, az most pótolta. Mi először elmentünk egy alternatív-graffitis-hippis helyre, ami nekem nem nagyon tetszett, de az ismertebb látnivalók közé tartozik, hát megnéztük. Utána egy kis sörike, kajálás, pihi egy padon, csomag felszed a hostelből és indulás a pályaudvarra.

IMG_4304

IMG_4314

IMG_4329

Összefoglalva: nem volt rossz ez a kis kiruccanás. Ennyi idő alatt nem lesz szakértő az ember, de azt el tudom mondani Szlovéniáról és Ljubljanáról, hogy kicsi, de barátságos. Attól az egy szomorú esettől eltekintve jól éreztük magunkat. Kedd éjjel értem haza, szerdán meg kezdődött megint a meló. A hétvége eseménye azonban nem konkrétan a szlovénokhoz, hanem a hazaúthoz köthető. Már Ausztriában láttuk az alábbi táblát, amelyet kedvenc olasz filozófusom és önkéntesem, Leonardo csak így jellemzett: „Az osztrák Sex on the beach”.

IMG_20180501_165416

Kell még valamit mondanom, Ildikó?

11-Április bolondja

Melyben a szerző nagyon vicces kedvében vala.

Április 1-je már elmúlt, de az pont húsvétra esett, így inkább kicsit későbbre halaszottam ezt a bejegyzést. Tehát későbbre tolt, bolondok napjai marháskodás következik. Svédországban, illetve az ottani blogomon bejátszottam egy full kamu fejezetet. Ismételni magam, vagy álhreket gyártani nem akarok, inkább összeválogattam pár, nyomdafestéket még tűrő, szalonképes tréfát, viccet, videót, meme-et a kedvenceim közül.

Mivel bírom a poénokat, van egy csomó a tarsolyban, de nem férne ki mind, tényleg csak párat rakok ide. Emellett ajánlanám mindenki figyelmébe a playlistet, igazi gyöngyszemeket lehet találni ott is. Ja, és köszönet a 9gagnek a végtelen utánpótlásért!

Határozott kezdés. Az utóbbi időben láttam ezt. Nagyon fájt.

legótvarabbika

Minimalista mestermű:

Seal

Ijesztő jelmezek egy albumból:

A legfélelmetesebb eper a világon

01-A legfélelmetesebb eper a világon

Elvette a csontomat. Elvettem az életét.

02-Elvette a csontomat. Elvettem az életét.

Joker-féle pszichopata nyúl.

03-Joker-féle pszichopata nyúl

Ahogy azt egy ismerősöm jellemezte: „Overkill”

Zac Efron

Íme, a senkit meg nem sértő poén:

senkit meg nem sért

Záróvizsgára készülés közbeni kedvenc

Apropó záróvizsga:

záróvizsga-logic

Egy másik logic meme

Íme, egy igazi főnök

The hero we need, but not the one we deserve

mike litoris

Zárd be a wc-t magad után!

Az a híres koreai humor:

Pacskó Levente humorszakértő véleménye: “Az meghalt”

Tanács: inkább maradj egészséges!

Viserion fedélzeti kamera:

Simba a Megasztárban

Megb*ssza!

https://coub.com/view/xpqcg

Kedvenc sportom, a F-1

http://auto.indavideo.hu/video/Terminator_2_-_Palik_Laszlo_es_Czollner_Gyula_kommentarjaban

Egy másik szép sport, a futball. Garantált a -10 IQ a videó végére.

Emlékszik még erre valaki?

https://index.hu/sport/futball/2016/eb/2016/06/23/az_eb_14._napja_-_magyarorszag_mennybe_megy/azert_az_izlandiak_gyoztes_goljanak_kozvetiteset_is_erdemes_meghallgatni/

Ki mondta, hogy a műugrás nem lehet izgalmas?

„A superior man is modest in his speech but exceeds in his actions” – Konfuciusz

Így jár minden starbucksos hipszter kö… kolléga

Amúgy meg ha nem tetszik ez a bejegyzés…

Eat da popo

Az előadó belebukott botrányaiba, de ez egy jó videó

Anettka és Budapest TV. A legjobb párosítás. Meg kéne próbálni azt, amit állítólag Tirpák mester végigvitt. Egyhuzamban nézte meg az összes Budapest TV-s Anettka videót. Félek az esetleges maradandó károsodásoktól.

Néha hiányzik a Budapest TV. Azon párszor már elgondolkodtam, hogy ki lehetett vajon a célközönség… nem gondolom, hogy a magamfajta (ex)egyetemista kretének, akik jókat röhögnek az ilyen trash tartalmakon, de szeretnék tévedni.

Gyönyörű

Important videos. Felhasználási javaslat: vizsgaidőszak, B/109-B/110-es körzet, Kicsigépész és Pándyk, hajnali 1 és 3 között, sörrel fogyasztani, a felfrissülés és energizálás jegyében, hogy néhány tételt még megtanuljon az ember.

Azt is mondhatnám, hogy a cím maga elég, nem is kell továbbolvasni.

https://444.hu/2017/09/18/a-tuzoltok-vagtak-le-a-25-kilos-sulytarcsat-egy-kiserletezo-kedvu-nemet-peniszerol

https://444.hu/2017/09/06/egy-lany-az-elso-randin-elment-vecere-de-nem-tudta-lehuzni-a-szart-igy-kidobta-az-ablakon-de-az-beesett-a-ket-uveg-koze-erre-utanamaszott-es-beszorult

Tudtátok, hogy a magyar irodalom tele van alvilági alakokkal?

https://444.hu/2013/11/23/a-magyar-irodalom-10-nagy-alakja-akik-bunozoknek-neztek-ki

„Úgy iszom, mintha dézsából öntenék.” – Tibi atya

„Azért jó a mazochistának, mert ha rossz, akkor jó. Ha meg jó, akkor rossz, tehát jó” – Köszönet érte NapiPetinek

Az egyik kedvenc viccem. Érdemes vizsgálni a benne eldugott filozófiai igazságokat.

http://vicclap.hu/vicc/9851/

Chuck Norris-ra emlékezve:

Chuck Norris elszámolt végtelenig. Kétszer.

Chuck Norris tud osztani nullával.

Chuck Norris tudja a pí utolsó számjegyét.

Chuck Norris-tól könnyezni kezdenek a hagymák.

Chuck Norris egyszer ütött mellé. Azóta kék az ég.

 

Végezetül pár gamer poén.

Glorious pc gaming master race

Te mit tennél?

Kalózok

Barbárok

Noob

Leeeeeeeroy!

10-Metszéspont

Különös nap ez a mai. Vagy mondjuk úgy, hogy bizonyos szempontból az is lehetne. Metszéspont. Pont a napokban jutottam el a félidőhöz. 182/183, illetve 183/182. Most volt húsvét is. Ezen a napon ért véget a nyelvtanfolyam. Ma jelent volna meg az egyik kedvenc játékom folytatása, amit mondjuk pont egy hónappal későbbre toltak. Ez a Pillars of Eternity, ami az utóbbi évek egyik legkellemesebb játékélményét adta nekem. Most jön a második rész. Számok szempontjából megemlíthetjük azt is, hogy ez a bejegyzés a jubileumi tizedik. Szép kelek szám. Valamint a születésnapom is erre a napra esik.

Úgyhogy van itt minden. Sok dolog találkozik, találkozott ezekben a napokban. Nem mintha ettől olyan nagyon különleges lenne. Nem tűnt másnak, eltérőnek a többitől. Ajándékként megint elment a fűtés. Nem tartott sokáig. Annyi, hogy most felcserélődött. Eddig a konyhai részen nem volt, az ágyamnál igen, most meg fordítva. Ez volt Salzburg után, hétvégén. A következő napokban meg huss, már sehol sincs, cserébe még melegvíz sem. De legalább környezetbarát a zuhanyzás. Annyira hideg, hogy sok vizet nem pacsálok, sietni kell. Nem kell aggódni, folyamatban vannak a papírok, már csak intézkedni kell.

Gondolkoztam azon, hogy József Attila jól ismert születésnapi versét valahogy átírjam egy saját verzióra. Sokan bohóckodtak már ezzel, kortárs költők, bloggerek, stb., én is nekiálltam, de nem volt túl ötletes. Ha több időt szánnék rá talán, de most nincs kedvem. Úgyhogy igazából csak ennyi, újabb szülinap kipipálva.